A minap a IV. Országos Szőlész Borász Konferencián elhangzott, hogy nincs magyar szakirodalma az ioncserélők borászati alkalmazásának. Ez valószínűleg így van, bár mint az alábbi kép is bizonyítja, errefelé is végeztek kísérleteket már az 1950-es években is. Így Rakcsányi László is, akinek 1963.-ban jelent meg Borászat c. tankönyve, s részese volt több világjelentőségű eljárás kidolgozásának, közte az ioncserélő műgyanták borászati alkalmazásának is.
A zeolit kapcsán már, mint természetes ioncserélőről írtam egy előző bejegyzésemben. A zeolitok negatív rácstöltésének köszönhetően kationcserélők és kitűnő megkötő képességgel rendelkeznek a különböző kationok vonatkozásában. A természetes zeolitok ioncserélő kapacitása 1-2 mekv/g között van. A különböző zeolitféleségek különböző és rá jellemző ioncsere szelektivitással rendelkeznek, amelyet a pH, a hőmérséklet és a jelenlévő anionok típusa is befolyásol. A zeolit ioncserélő képessége kétszerese a másik természetes ioncserélőnek, a bentonitnak. De mi is az az ioncserélés?
Az ioncserélők olyan szilárd halmazállapotú anyagok, amelyek elektrolitból pozitív, vagy negatív ionokat képesek megkötni, ugyanakkor azokkal egyenértékű, de más anyagi minőségű ionokat az oldatba juttatni. Vannak kation és anioncserélő anyagok. A használt ioncserélők többsége polimerizált műgyanta formában kerül forgalomba. Az ioncserélő műgyanták térhálós szerkezetű szerves molekulavázból állnak, melyen disszociációra képes aktív csoportok foglalnak helyet, amelyek jellegük szerint lehetnek:
Az ioncserélő eszközök a felhasználás függvényében oszlopos, vagy tank rendszerűek. A több komponensű rendszerek elválasztására a műszaki szempontból igényesebb oszloptechnikát alkalmazzák.
A technikailag lényegesen egyszerűbb batch technikát(kevert tankreaktort) egy célkomponens kinyerése céljából alkalmazzák leginkább. Nyilvánvaló az oszloptechnikánál számos extra is bevethető a hatékonyság érdekében, mint az áramlási sebeség beállítása, etc.
Az ioncserélők használata az utóbbi években került előtérbe. Persze a borászatban, mert az ipar és a víztisztítás területén régóta fontos szerepe van. Ha körbe nézek a laboromban, a műszereim többsége először a vízvédelem területén szerzett hírnevet, tapasztalatot. S vagy a mérhető paraméterek szélesítésével, vagy a méréshatárok átállításával, finomításával, vagy egyéb módosításokkal lett borászati mérésekre is alkalmas. Így történt ez az ioncserélő eszközök esetében is. Sokan azt gondolják a sörgyártás a vízigényesebb területe az alkoholos italok előállításának, abból kiindulva, hogy 1liter sör előállítása 100 liter vizet igényel, s az alapanyag előállítása is nagyjából ennyit. Ezzel szemben 1 liter bor megszületéséhez európai átlagban több mint 800 liter vízre van szükség. Természetesen a „szőlői” életét is beleértve. A klímaváltozás ugye nem korlátozódik a hőmérsékleti változásokra, hanem a vízháztartást is érzékenyen ériti. Ez akár a csapadék mennyiségében, akár időbeli elosztásában jelentkezik, mindenképpen a must összetételére hatással van. Ahogy a hőmérséklet is. Azt nem vitatja senki, hogy kiváló bor kiváló mustot igényel. Beláthatóan a körülmények változása, az új és a régi kártevők elleni védekezés, a kemikáliák használatát nem tudja rövid távon kizárni. Mindezek hatással vannak, lesznek a must összetételére, így a boréra is. Felértékelődik a borászati analitika, a laboratóriumok szerepe, hiszen tudni kell mi van a mustban, a borban, hogy a megfelelő teendőket a megfelelő időben el lehessen végezni. Sajnálatosan a hagyományos eljárások a legtöbb esetben elégtelenek lesznek. Meg kell találni azokat az eljárásokat, amelyek lehetőleg idegen anyag hozzáadása nélkül segítenek a borkezelési problémáink megoldásában. Vagy azokat a természetes anyagokat, amelyek nem, vagy kevésbé változtatnak a kívántakon kívül más paramétereken. Felértékelődnek azok az eljárások, amelyekkel a hagyományosokkal szemben, a bort kevésbé terhelve jobb eredményt érhetünk el. Ilyenek lehetnek az ioncserélők is. Például a szénsavas mésszel végzett savtompítással szemben nem kell egy kalcium kiválás okozta zavarosodással számolni esetleg a későbbiekben. Bizonyos fémek kivonásával bár csökken a pH, emelkedik a savtartalom, de ez egy aniongyantás kezeléssel visszaállítható, ha szükséges. Ráadásul a membránszűréssel kombinálva az illósavat, az alkoholt is lehet csökkenteni akár külön-külön is, a kénessav nagyrésze is megkötődik. A természetes ioncserélők kombinálva más derítőszerekkel alkalmasak nemcsak a fehérje stabilizálásra, de a szabad kénessav szintjének csökkentésére, illetve a kén hozzáadás mérséklésére, az illósavcsökkentésre, akár 50%-os mértékben. Ahogy hivatkoztam is rá, a laboratóriumok fontos szerepet játszanak a feladatok meghatározásában, az alkalmazott eljárások kiválasztásában. Mi itt vagyunk, segítünk. Reményeink szerint nyár végéig a zeolit alapú kombinált derítőszerünket is elkezdjük forgalmazni, de erről a közeljövőben….
