Al Gore mondta mintegy tizenöt éve: ” a klímaváltozás sajnálatosan egy kényelmetlen igazság…” Észak-Olaszországban nemrégiben a vízhiány miatt szükségállapotot hirdettek. Franciaországban, Németországban mindennapossá váltak az erdőtüzek. Spanyolországban is a hőhullámok aggodalomra adtak okot a borászok körében is annak ellenére, hogy a borászat eddig nem a legérintettebb ágazata volt a klímaváltozásnak. Az ukrajnai háború, a világjárvány, a növekvő infláció, a klímaváltozás komoly kihívást jelentett, jelent a vállalkozások számára, de egyben lehetőséget is adott a gazdálkodás újragondolására is. Ugyan az OIV adatai szerint az elmúlt évben a globális borfogyasztás 4%-al nőtt, sőt a forgalom is meghaladta a 36 milliárd dollárt, de a költségek is drasztikusan emelkedtek. Az üveg árak 20%-os emelkedése, a szállítási költségek akár 300%-os növekedése mellett a termelés jelentős visszaesésével kell számolni. A globális elmúlt évi termeléscsökkenés alig volt több 1%-nál, de a prémium régiók többségének (Bordeaux, Champagne, Beaujolais) termelése 30 %-al is csökkent. Sok termelő gondolta, hogy a kiadások csökkentésének legkézenfekvőbb módja az ökológiai gazdálkodásra áttérés. A mennyiségi gazdálkodásról sokan a minőségire tértek át, a megváltozott hőmérsékletet is jól tűrő fajtákra cserélik a hagyományos fajtákat. Bebizonyosodott, hogy a tudomány, a laboratóriumok megkerülhetetlenné váltak a döntéselőkészítésben. Megszületett a Terraview, egy olyan operációs rendszer, amely naprakész adatokat biztosít a szőlészetek, pincészetek számára, hogy nyomon követhessék a növény fejlődését, a betegségeket, a tápanyagfelvételt, időjárást. Ezek értékelése alapján konkrét ajánlásokat ad a kezelésre, a hatékony vízgazdálkodásra, a takarékos permetezésre, a környezetbarát anyagfelhasználásra. Az üzemanyag és energiatakarékos géphasználatra. Egy következő bejegyzésben a borászati laboratórium szerepével és megkerülhetetlenségével a szüret közeledte miatt részletesen is fogok foglalkozni. De itt és most másról ejtenék néhány szót…
Ne szépítsük, a fenntarthatóság a technológiában rejlik. Miután én leginkább a musttól a pohárig követem a bor útját, nemes egyszerűséggel most egy fejezetet átugrok, sőt talán kettőt is, a kész borral kapcsolatban hívom fel a figyelmet néhány dologra. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a fenntartható bor, a fenntartható gazdálkodás nem kevesebb, hanem lényegesen több emberi beavatkozást igényel. Nem szokták mérni, sőt szerényen hallgatnak arról is, hogy esetenként a környezetet terhelő anyagok összegyűjtése, megsemmisítése nagyobb környezeti terhelést jelent, mint sorsukra hagyásuk. Nem szólva az újrahasznosítás érdekében kifejtett erőfeszítésekről, energiaigényéről. Vagy egyes csomagoló anyagok használatához ragaszkodásról a téves feltételezések alapján….
Ilyen az üveg, na meg a kapszulák, amelyek rendeltetése eredetileg a dugó megvédése lenne. A kapszulák, ónból, alumíniumból, PVC-ből, poliaminátból készülnek. Csak speciális lerakóhelyre szállítva gyűjthetők, bár újrahasznosíthatók, mégis a hulladéklerakóban végzik. Ugyanez igaz a különböző parafa pótló anyagokra is, melyekre szintén ugyanez a sors vár. A csavarzárakat, amelyek a lezárások 30 %-át teszik ki, ugyan újrahasznosíthatónak hirdetik, de nem kerülnek összegyűjtésre… A parafa amellett, hogy 100%-ban lebomlik biológiailag, még negatív széndioxid kibocsátású, vagyis minden egyes ilyen lezárás csökkenti a szénlábnyomot. Mi a helyzet az üveggel? Annak ellenére, hogy a fogyasztók 83%-a hajlandó a felmérések szerint többet fizetni a fenntartható csomagolásért, nincs igazán meghatározva mi is a fenntartható csomagolás… Szintén a felmérésekből derült ki, hogy a vásárlók csak 21 % megy meghatározott vásárlási szándékkal az üzletbe, a 79% a csomagolás alapján választja ki melyik bort veszi meg. Borászoktól, bírálóktól, sommelier-ktől származik az a tévhit, minél testesebb, vastagabb, nehezebb egy palack, annál kiválóbb a tartalma. A sommelier-k, a bírálók már hitet tettek a fentartható csomagolás mellett, most a borászokon a sor, hogy a könnyebb, szintén 100 %-ban újrahasznosítható újtípusú palackokat használják… Jancis Robinson borszakíró újabban értékeléseinél a palacksúlyokat is közzéteszi, hogy ezzel segítse eloszlatni azon tévhiteket, hogy a palack súlya, mérete és az értékelés pontszáma között összefüggés van. A vásárlók szeretik a logókat, ráadásul megkönnyíti választásukat is. Egyre több borrégió minősítő rendszerének pillére a fenntarthatóság. A Crus Bourgeois de Medoc osztályozási rendszerben minden pincészetnek rendelkezni kell a High Environmental Value tanúsítvánnyal. Ezt a francia kormány kodifikálja, biztosítva, hogy a pincék a fenntarthatóság alappilléreivel, a biológiai sokszínűség megőrzésével, a növényvédelmi stratégiával, a vízgazdálkodással, a műtrágya használattal kiemelten foglalkozzanak. Ausztriában is az arra megfeleltek palackjára felkerül a „Nachhaltig Austria”. Az egyik legerősebb szabályozás a LODI, melynek mottója: ” a fenntarthatóság azt jelenti, hogy környezeti és társadalmi szempontból is felelősen gazdálkodunk, közben a vállalkozás életképes is…” De a Symington Wine Estates, amely nemcsak Portugália, de a világ egyik legnagyobb bortermelőjeis, lehetőségeit az egész borágazat pozitív befolyásolására használja, vallva, hogy mielőtt egy pincészet egy nagyobb entinitáshoz csatlakozik, saját entinitását kell pontosan meghatároznia….
A sörcsap egy-egy vendéglátóhelyen, szabadtéri rendezvényen természetes, megszokott dolog… Na de a borcsap? Pedig nem újkeletű. Anheuser Busch a 80-as években acélhordóba tette a bort, de nem jött be a dolog mert a borok gyenge minőségűek voltak. 2018-ban majd 4000 helyre telepítette egy vállalkozás borcsapjait is az ehhez gyártott 19,5 literes acélhordóit. Ma közel tízezer helyen működnek borcsapjai, s egyre nő az érdeklődés irántuk. A Gotham Project helyileg töltött, újra felhasználható hordói kiváló borral lettek megtöltve. A csapolt bor az eladók, a fogyasztók és a borászatok számára is gazdaságos megoldás. A bor minősége nem romlik, akár hetek múlva is megnyitva, ugyanaz a minőség folyik. A pince megtakarítja a címkét, a palackot, s mivel egy tartály kb. 26 palacknak felel meg, egyszerűbb a szállítás, a tárolás is. A költségek csökkenése miatt a bor is olcsóbb. Egy étterem, bár, a sörökhöz hasonlóan lényegesen nagyobb választékot tarthat, akár kiemelkedő minőségű borokból is. Évente 32 milliárd palack bort gyártanak, s az üveg a bor szénlábnyomának 29%-a, de további 13% a borospalackok szállítása… Az elmúlt évben 21 millió palack kerülte el a csapolt bornak köszönhetően csak egyetlen hordót és borcsapoló rendszert forgalmazó vállalkozásnak köszönhetően, a hulladéklerakót.
