Azt már többször leírtam, hogy mindenolvasó vagyok, s így esett, hogy beleolvastam egy doktori értekezésbe, amelynek a címe: A klímaváltozás hatása a szőlészetre és a borászatra. Azt mondják a modern tudomány eredményeinek megértéséhez már olyan magas intelligencia szükséges, hogy már azok sem rendelkeznek vele, akik művelik. Szerényen megjegyzem, bár egyeseknek dicsekvésnek tűnhet, de a népesség kevesebb mint 1%-ába tartozom az IQ-mat illetően, így a különféle modellek, mutatószámok, elméletek halmazából talán sikerült kihámoznom a lényeget. Ráadásként néhány más forrás felhasználásával megpróbálom közérthető formában leírni, mire is számíthatunk a jövőben, mivel kell számolnunk a jelenben.
Sokan azt mondják az utolsó órában vagyunk a cselekvéshez, ha nekik van igazuk akkor inkább késésben vagyunk, hisz egyelőre a modell gyártásnál tartunk, igen kevés konkrét, működő program létezik. Talán némi bizakodásra adhat okot, hogy az elmúlt évszázadok folyamán már több jelentős klíma sokk is érte a Európát, a természet mégis képes volt a megújulásra. ( Bár akkoriban az ember nem állt a megújulás útjában…) Ennek köszönhetjük a rómaiak angliai, hollandiai, de pannóniai szőlőtelepítését is, hiszen a Kr.e. I. és a Kr.u. IV. század között a Kárpát medencében a mai olaszországiéhoz hasonló időjárás uralkodott. A VI. század ismét szélsőséges időjárást hozott, visszaesett a szőlőtermesztés, de a IX.- XIV. század között ismét a Baltikumig terjedtek az ültetvények határai. A XIV. század elején kezdődött, a XIX. századig tartó „kis jégkorszak” a mélypontját 1595-1602 között érte el, a szőlőtermelés súlypontja áttevődött Dél-Európába. A Climate of the Past folyóiratban jelent meg egy 660 évet felölelő tanulmány a szőlő szüreti időszakáról, a francia Beuane város 1364-től vezetett adataira támaszkodva. Az adatok alapján 15 évenként voltak extrém időjárási viszonyok egészen 1719-ig, 1720 és 2002 között pedig 56 évenként. Kiemelkedett az 1540.évi esztendő amikor a Rajna vidéken mazsolává aszalódtak a nyár végére a szőlőszemek. 2003-tól ugyan voltak kiemelhető évek, de összeségében a szüret időpontja évről évre korábbra tevődött.
A melegedés a XX. század elejétől 0,6-0,9 Celsius fok átlaghőmérséklet emelkedést eredményezett. Az elmúlt 200 évben a légkörben a CO2 mennyisége mintegy 30 %-al nőtt. Csökkent a csapadékos napok száma, viszont megnőtt a csapadékintenzitás. Egyre hosszabb csapadék mentes időszakok voltak, s egyre több aszályos időszak. A rügyek hamarébb fakadnak, a termés hamarébb beérik, a must cukortartalma literenként 20-30 grammal is növekedett, a sav tartalom pedig 2-3 ezrelékkel csökkent az elmúlt években. A szárazság és az erős UV sugárzás hatására a szőlő termésében nem tipikus keseredést előidéző anyagok alakulnak ki. 30 Celsius fok felett a fotoszintézis lelassul. A vízstressz hátrányos a tőkék szárazanyag termelésére, de a termés mennyiségére és minőségére is. Megmutatkozhat a tőkék szénhidrát-tartalékaiban és a következő év termésében is. Olaszországban csepegtető öntözéssel próbálták a vízpótlást megoldani, de ez azzal járt, hogy az egyébként mélyre törekvő gyökérzet a felszín közelében fejlődött. Kutatások bizonyították, hogy a 20 évnél régebbi telepítések a mélyebbre érő gyökérzetüknek köszönhetően, jobban átvészelték az aszályt. A hideg télnek a legalább két héten keresztül -15 Celsius fok alatti hőmérsékletűeket nevezik. Mivel ilyen az utóbbi időkben nem volt, a kártevők is a felszín közelében teleltek át, nem kellett mélyebbre fúrniuk magukat, s nem csökkent, hanem nőtt a számuk. Sőt délebbről újabb fajok csatlakoztak hozzájuk, amelyek eddig ismeretlenek voltak errefelé. Az igaz, hogy a több napfény és a hő hatására magasabb alkoholtartalmú, színanyagban gazdagabb vörösborok készíthetők, de ezzel szemben megnő a veszélye, hogy egyes fehérbor szőlőfajták magas alkoholtartalmú, savban, illat- és zamatanyagban szegényebb, jellegtelen borokat eredményeznek. A tengerszint feletti magasság emelkedésével is változnak a hő és fényviszonyok, 100 méterenként 1 mustfokot is jelenthet. Magyarországon jelenleg 300 méter körüli a szőlőtermesztés határa, amelyet a jövőben valószínűleg újra kell gondolni.
A klímapolitikai Intézet kutatásai szerint a világ jelenlegi legkiválóbb borvidékeinek területe akár 25-70 %-al is csökkenhet 2050-re. A fenti ábrán piros színnel jelölt területek aszályossá válnak, komoly gondot okozva számos borvidéknek, míg újabb területek alkalmassá válnak szőlőtermesztésre. De komoly gondokkal néznek szembe az Európán kívüli szőlőterületek is. A Napa völgy (Kalifornia), Walla Walla (Washington Állam), Barossa (Dél-Ausztrália) Stellenbosch környéki térségek (Dél-Afrikai Köztársaság). Chilében megkezdődtek a jelentősebb telepítések a Tűzföld irányába. Az Egyesült Államokban locsolják az ültetvényeket, míg Chilében ezt már abbahagyták a kontrol táblák eredményei miatt. Fentebb már említettem, hogy az öntözés miatt a szőlő gyökérzete nem törekszik mélyebbre. Ellenben ha a gyökérzet egyre mélyebbre hatol a talajba, a víz után kutatva, több ásványi anyagot vesz fel, amely később a bogyókban koncentrálódik. Ugyan az öntözés elhagyásával a szőlő bogyók mérete kisebb lesz, de a belőle készült bor magasabb extrakt tartalmú, jobb egyensúlyú, komplexebb lesz. Ahogy általában lenni szokott, ahol vesztesek vannak, ott vannak nyertesek is. Angliában a XII. században már volt virágzó bortermelés, s most újra kezd fellendülni. Jelentős francia borászatok vásároltak területeket Kentben, s az angol pezsgő is már közel száz tétellel szerepel a pezsgők világbajnokságán. Sőt a Hattingley borászat 2011-es Blancs de Blancs pezsgője a franciákat megelőzve nyerte el a világbajnoki címet. Az északi országok egyre inkább a Rajna vidékhez hasonló adottságokkal rendelkeznek. A világ legészakibb borászata Norvégiában található, s mi sem természetesebb, egy magyar borász Barna Zsuzsanna a tulajdonosa.
S akkor nézzünk egy kicsit körül Magyarországon. A szakértők szerint a klímaváltozás az Egri borvidéket érinti leghamarabb, melynek jelei már ma is tapasztalhatóak. Mivel a borvidék a magyar szőlőterületek északi határán terül el, az időjárás hűvösebb volt, a napsütéses órák száma kevesebb volt, mint Villányban, vagy Szekszárdon. Ma viszont már egyre jobban beérik a Cabernet Sauvignon és számos más vörös fajta is, a színek élénkebbek lettek, az alkohol tartalom magasabb lett. Ellenben az Irsai Olivér, a Muskotály, a Pinot Noir, Néró, a Kékoportó, de az Olaszrizling is több figyelmet igényel. A szőlőt már védeni kell a nagy melegtől, amit a metszéssel, a hajtások visszavágásánál lehet elérni, de ügyelni kell arra, hogy maradjon a fürtöket takaró levél. (Franciaországban mésztartalmú permetező szerekkel kísérleteznek a fürtök perzseléstől való megvédésére.) Lehetőleg csökkenteni kell a felesleges párologtató felületeket. De rövidesen eljön az idő, hogy más fajtákban is gondolkodjanak a borászok, hisz egyre inkább a magasabb alkoholtartalmú, aszúsodásra hajlamos borok fognak dominálni, a terméscsökkentés, a szüreti időpont megválasztás ellenére. Hiszen a szőlő lesz ami jelentősebben változik. A fogyasztási szokásokat is már most terelgetni kell az új módi felé…
A több széndioxid és több napsütés erőteljesebb szőlőfejlődést eredményez, amiből a növény több cukrot fog előállítani. A németországi geisenheimi Főiskola kutatói vizsgálataikhoz létre hoztak a szabad ég alatt egy olyan speciális készülékkel körbevont kisebb területet, amin belül minden körülmény ugyanaz mint kívül, kivéve a széndioxid szintet, ami nézetük szerint a 30 év múlva lévő szintnek felel meg. A magasabb hozam és cukorszint mellett több lett a szőlőmoly kártevőkből és egyéb rovarokból is. A klímaváltozás hozadéka a Scaphoideus titanus kabóca faj feltűnése is, melynek közvetlen károsítása nem jelentős, viszont súlyos károkat okoz a szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazma terjesztésével. A fertőzés igen gyorsan terjed a védekezés egyetlen eszköze a fertőzött tőkék kivágása, az átvitelért felelős kabóca kiirtása.
Középtávon a kékfrankos nincs veszélyben a klímaváltozástól. Ennek ellenére tapasztalhatóak a változások, leginkább a szüret időpontjában, a tenyészidő lerövidülésében. Hagyományosan a szüret kezdete valamely jeles naphoz kötődött. Kőszegen október 21.-én Orsolya napján, Sopronban, Tokaj Hegyalján október 28.-án Simon Júda napján kezdődött. Manapság már az augusztus 20.-i kezdet is gyakori. Várhatóan Nagy Boldogasszony napja lesz az általános… A Soproni borvidéken is megnő a fitotechnikai munkák jelentősége, annak ellenére, hogy a szőlő is képes a párologtatás csökkentésére a levelek fonák oldali légréseinek összehúzásával. Az idősebb ültetvények gyökérzete akár 10m mélységig leérhet, de a fiatalabb ültetvények fokozott törődést igényelnek. Fontos ezért a hajtásválogatás, tetejezés, a hónaljhajtások időbeli visszacsípése. A levelezés, fürtritkítás segítségével csökkenthető a tőkék párologtató felülete, megváltoztatva a lombozat fényviszonyait, hőmérsékletét, ezzel a fürtök fényellátását is. A klímaváltozás ellen nincs vakcina, a borászoknak maguknak kell megtalálni az ellenszert. A klímaváltozásnak csak a hatását tudjuk mérsékelni, a megállítását már lekéstük…
Három uralkodó modell nem ugyanazt vizionálja a jövőt illetően: az ALADIN egy komoly szélsőséges szubtrópusi időjárást becsül, nyári aszályokkal, hőhullámokkal, a RACMO egy kiegyensúlyozottabb, kevésbé meleg nyarakat hozó mediterrán klímát, a RegCM egy szolid csapadéknövekedéssel járó kiegyenlítetteb, szinte óceáni klímát jelez előre… De azt gondolom 2050-ben mindenre fény derül… Addig pedig tesszük a dolgunk legjobb tudásunk szerint, mert a jó szőlőből lehet rossz bort készíteni, de a rosszból jó bort nem….
